Coping

Coping is een term uit de psychologie. Met dit begrijp wordt de manier bedoeld waarop iemand met problemen en stress omgaat. Mijn hematoloog in Budapest drong er bijvoorbeeld in november op aan positief te zijn, omdat dat belangrijk is voor mijn genezing. Ga daar maar eens aan staan als je net gehoord hebt dat je kanker hebt! Waarom haal ik dit onderwerp aan?

Tünde

Mijn nichtje Tünde studeert psychologie. In december kreeg ze colleges Psychologie van de gezondheid. Die ze toen liever niet bezocht, omdat kanker vaak als voorbeeld wordt gebruikt. Dat was toen nog te heftig. Eén college bezocht ze wél. Het ging over de invloed van de psyche op het herstel van patiënten. Na het college ging ze naar de hoogleraar en vertelde hem dat ik met lymfeklierkanker was gediagnosticeerd. Wow!
Ze stelde de docent vragen. Is er wetenschappelijk onderzoek gedaan naar coping en kanker? En kan een bepaalde manier van coping een positieve invloed hebben op het genezingsproces? De professor zei in het kort dat actief aanpakken en sociale steun zoeken een bewezen positieve invloed hebben op het genezingsproces. Hij raadde me aan om te blijven praten over mijn ziekte en een steungroep te zoeken.
Je kunt je voorstellen hoe ontroerd ik was toen Tünde me dit allemaal mailde.

Positief
Nu terug naar mijn copingstijl. In het begin kon ik niet zo goed over mijn ziekte praten, het was allemaal nog zo vers. Gelukkig gaat dit sinds mijn behandelingen vanzelf. En ik ben positief, ik kán niet anders dan positief zijn. De adviezen van Tündes professor heb ik inmiddels onbewust nageleefd. Ik zoek steun bij de mensen om me heen en krijg die ruimschoots. Ik heb het telefoonnummer van een lotgenotengroep, al weet ik eerlijk gezegd niet of ik daar nog iets mee zal doen. Ik praat over mijn ziekte en ik blog erover. Mijn hematoloog en Tünde's hoogleraar zouden trots op me zijn.

**********

Magyarul

Coping
A coping (ejtsd: kóping) szó egy fogalom a pszichológiából. Ez az angol kifejezés a megterhelésekkel való megbirkozást, a megküzdési képességét akarja kifejezni. Vagyis: hogyan birkózik meg valaki a problémákkal és a stresszel. A budapesti hematológusom például novemberben nyomatékkal tanácsolta, hogy legyek pozitív, mert úgy nagyobb esélyem van a gyógyulásra. Ami, higgyétek el nekem, nem könnyű, amikor az embert épp rákkal diagnosztizáltak. Miért hozom elő ezt a témát?

Tünde

Tünde unokahúgom pszichologiát tanul az egyetemen. Decemberben előadássorozatot tartottak a suliban, aminek a témája Az egészség pszichológiája volt. Tünde nem nagyon akart elmenni ezekre az előadásokra, mert gyakran a rákot hozzák fel példának. Az a téma akkor még túl fájó volt számára. Viszont volt egy előadás ami arról szólt, hogy a psziché milyen mértékben befolyásolja a gyógyulást. Erre elment az unokahúgom. Az óra után megkereste a professzort és elmesélte neki, hogy nyiroksejtes rákkal diagnosztizálták a nagynénjét. Wow!
Kérdéseket tett fel neki. Létezik-e olyan tudományos kutatás ami a coping és a rák kapcsolatáról szól? És lehetséges-e, hogy a coping valamilyen stratégiája pozitívan befolyásolja a gyógyulás esélyeit?
A prof röviden azt mondta, hogy az aktív magatartás, a betegséggel való foglalkozás bizonyított pozitív hatással van a gyógyulási folyamatra. Azt javasolta nekem, hogy sokat beszéljek a betegségemről és keressek egy támogató csoportot.
Ugye, el tudjátok képzelni, mennyire meghatódtam, amikor ezeket olvastam Tünde emailjében.

Pozitív
Térjünk vissza az én coping stratégiámhoz. Az első időben nem nagyon akartam beszélni a betegségemről, annyira friss volt még minden.  De ez szerencsére nem esik már nehezemre mióta megkezdődtek a kezelések. És csak pozitív tudok lenni, nem megy másképpen. Közben öntudatlanul megfogadtam Tünde professzorának a tanácsait is. Az emberek körülöttem fantasztikusan támogatnak. Megszereztem egy támogató csoport telefonszámát, bár nem vagyok biztos, hogy egyáltalán hasznát fogom-e venni. Rengeteget beszélek a betegségemről és még blogot is írok róla. Azt hiszem, a hematólogusom és Tünde professzora büszkék lehetnek rám.