Ode

Mensen die me al wat langer kennen, weten dat ik van jongsafaan gefixeerd ben op mijn gewicht. Lijnen, oppassen, voorzichtig eten, calorieën tellen, het hoorde gewoon bij me. Nooit, never ben ik daarin te ver gegaan. Gezond eten vóór alles, dat was mijn credo. Ik heb altijd een gezond gewicht gehad. Maar - dacht ik - de ribben op mijn rug zien en maar één punt onder mijn minimale BMI zitten, zou dat niet fantastisch zijn? Dun wilde ik zijn. Natuurlijk lukte dat niet, want ik wilde ook gezond blijven.

Weight Watchers
Afgelopen jaren had ik een paar kilootjes verzameld, ondanks sober eten. Ik raakte ze niet meer kwijt. Ik schreef me daarom in bij Weight Watchers Online. Die me vervolgens weigerde omdat ik te weinig woog voor het afvalprogramma. Dan maar liegen over mijn gewicht. Zo werd ik alsnog geaccepteerd. In vier maanden tijd slaagde ik erin om twee kilo kwijt te raken. Eén ons per week. 53 kilo was ik uiteindelijk. En nog was ik niet tevreden.

Muizenhapjes

Toen werd het 13 november, de donkerste dag in mijn leven. De dag na het horrornieuws kocht ik me suf aan gezond voedsel, zoals amandelen, cashewnoten, ananas en schapenkaas.  Op slag at ik de dingen die ik me altijd ontzegd had. Teveel calorieën, weet je wel. Toen ik vóór mijn eerste chemo mijn lichaam vroeg om mij te helpen, zei ze niet alleen "Ik help je voor de volle 100%". Ze wilde ook weten hoe het nu zat met die muizenhapjes en het onophoudelijke tellen van de calorieën. "Je hebt me altijd op rantsoen gezet", verweet ze me.

Zot

De fixatie op mijn gewicht was in november pardoes over. Wat heet! Ik koesterde mijn lichaam ten volle. Meer dan twee jaar lang onbehandeld rondlopen met kanker en nog steeds in topconditie zijn ... ik mocht mijn lichaam wel dankbaar zijn! In de spiegel zag ik - vreemd genoeg - ineens iemand die slanker was dan ooit.
Sinds de winter ben ik iedere maand bijna één kilo aangekomen. Ik heb een bolle toet. Deels komt dat door de bijwerkingen van de Rituxan, maar ik eet er ook aardig op los. Nog steeds alleen de dingen die goed zijn voor mijn lijf, dat wel. Maar ik heb ook ontdekt: wat goed is voor je lijf, daar hoef je niet véél van te eten. De wekelijkse weegsessies in de kliniek hebben me tot dat inzicht gebracht. Mijn lijf begint te protesteren. "Het is wel genoeg, straks na de chemo's moet er maar weer wat vanaf." Ik weet dat me dat geen enkele moeite zal kosten. Maar ik zal nooit meer zo zot doen als vóór november.

**********

Magyarul

Óda

Azok az emberek, akik régóta ismernek, tudják, hogy fiatalkorom óta nagyon félek az elhízástól. Mindig is fogyókúráztam, vigyáztam az alakomra, keveset ettem és folyton számolgattam a kalóriákat. Ez mind jellemző volt rám. Viszont ebben soha, de soha nem léptem túl a határt. Hiszen az egészséges táplálkozás volt a mottóm. Mindig is egészséges volt a testsúlyom. De - úgy gondoltam én - nem lenne fantasztikus, ha látszanának a bordáim a hátamon és ha a testtömeg indexem csupán egy ponttal lenne a minimum alatt? Sovány akartam lenni. Naná, hogy ezt nem sikerült elérnem, hiszen fontosnak tartottam az egészségemet is.

Weight Watchers
Az elmúlt években összegyűjtöttem egypár kilócskát, annak ellenére, hogy annyit ettem mint egy koldus. És nem bírtam már megszabadulni a fölösleges kilóktól. Tehát feliratkoztam az internetes Weight Watchers Online diétára. A Weight Watchers viszont visszautasította a feliratkozásomat, mert túl kevés volt a súlyom ahhoz, hogy fogyókúrázzak. Ilyenkor mit tesz az ember? Hazudik a súlyáról. Így történt, hogy mégis elfogadtak tagként. Négy hónap alatt sikerült két kilót leadnom, tíz dekát fogytam hetente. Végül 53 kiló voltam. És még akkor sem voltam megelégedve a súlyommal.

Apró falatkák

Aztán eljött november 13-a, életem legsötétebb napja. A horrorhír után agyonvásároltam magam egészséges termékekkel. Vettem mandulát, kesudiót, ananászt és juhsajtot. Rögtön elkezdtem olyan dolgokat enni, amikről egy életre lemondtam. Tudjátok, a sok kalória miatt. Amikor az első kemóm előtt a testemet egy levélben arra kértem, hogy segítsen, nem csak azt mondta, hogy "Igenis, segítek neked 100%-ban". Azt is kérdezte tőlem, hogy most mi a helyzet az apró falatkákkal meg a kalóriák folytonos számolásával. "Mindig csak fél adagokat kaptam tőled", hányta a szememre.

Hibbant

A testsúlyomra való fixáció novemberben azonnal véget ért. Sőt, teljes mértékben elkezdtem babusgatni a testemet. Hiszen több mint két évig jártam a világban mint kezeletlen rákos beteg, és még mindig csúcskondiban voltam ... hálával tartoztam a testemnek. És érdekes módon a tükörben hirtelen olyan valakit láttam, aki sohasem volt még ilyen karcsú.
Tél óta minden hónapban híztam majdnem egy kilót. Dundi az arcom. Részben a Rituxan mellékhatásainak köszönhetően, de azért valljuk be, hogy eleget is eszem. Igaz, hogy még mindig csak azt, ami jót tesz a testemnek. Viszont arra is rájöttem, hogy nem kell sokat enni minden egészséges termékből. A heti súlykontrollok térítettek erre a belátásra. A testem lassan kezd tiltakozni. "Most már elég volt, majd a kemók után adjál le valamit." Tudom, hogy nem lesz nehéz dolog. De olyan hibbant mint november előtt, sosem leszek már.