Tweelingzus

De lijst met mensen die ik veel dank verschuldigd ben, is lang, erg lang. Mensen die er vanaf het begin waren om me te troosten en te helpen. Mensen die me verdrietig belden. Mensen die schrijven: "Zet 'em op" of "Je kunt het!" of "Hoe gaat het nu?" Mensen die laten weten aan me te denken tijdens een chemo. Ik ben omringd met mensen die met me meeleven en van me houden, en daar word ik nog steeds stil van. 
Bovenaan mijn lijstje staat echter één bijzonder iemand. Iemand die er vanaf het allereerste moment voor me was. Márti. Mijn zus.

Harry was in Amerika toen ik hoorde dat ik ziek was. Hij boekte meteen een vlucht.
Ik belde Márti in Nederland en vertelde het slechte nieuws. "Ik heb lymfeklierkanker." Even later zei ze: "Ik kom naar je toe." Ik weet niet hoe ze het op haar werk geregeld had, maar de andere dag was ze bij me. Ze redde me van de waanzin, ik kon het in mijn eentje niet aan. Toen ik zei dat ik doodging, aaide ze me over mijn gezicht en zei: "Kati! Je gáát niet dood". De vanzelfspekendheid van het doodgaan had ze daarmee uitgewist. En ze bewoog met me mee. Ik wilde er niet over praten. Of soms toch wel. Ik wilde niet huilen, maar deed het af en toe toch. Ze vond het allemaal goed. Ze verdroeg mijn ge-ijsbeer in de huiskamer. Ze troostte me nadat ik een huilende Harry op Skype gesproken had. 
Mij mocht niks overkomen, zei ze. Ze noemde ons tweelingzussen, ook al schelen we een paar jaar. Ze wist precies wat ze moest zeggen om me te troosten. Ze was er gewoon helemaal, mijn zus, mijn zusje.

Verrassing
In januari stond ze een paar dagen voor mijn vertrek naar Buffalo onverwachts voor mijn deur. Om me nog een keer te zien voor ik vertrok. Voor een paar dagen naar mij in Budapest vliegen, dat deed ze dus ook. We skypen vaak en urenlang met elkaar. Ze weet precies hoe het met me gaat. Of ik misselijk ben of moe. Hoe mijn bloedwaarden zijn, hoe mijn conditie is. Ze luistert naar me, ze luistert écht. Eind april gaat ze niet naar Hongarije, maar komt ze hierheen, die zus van me. Dat doet ze allemaal. En daarom staat ze bovenaan mijn lijst. Márti. Mijn zusje. Mijn tweelingzus.

**********

Magyarul

Ikertestvér

Hosszú, nagyon hosszú a lista olyan emberekkel, akiknek nagy hálával tartozom. Olyan emberek szerepelnek a listán, akik kezdettől vigasztaltak és segítettek nekem. Emberek, akik sírva felhívtak. Akik azt írják nekem, hogy "Hajrá!" meg azt kérdezik, hogy most hogy vagyok. Akik gondolnak rám amikor a kemót kapom. Rengeteg ember vesz körül, aki együtt érez velem és szeret, és ez még mindig meghat.
A hosszú lista tetején azonban egy különleges valaki szerepel. Olyan valaki, aki a legelső pillanattól kezdve ott volt mellettem. Márti. A húgom.

Harry Amerikában volt, amikor meghallottam, hogy beteg vagyok. Rögtön helyet foglalt egy gépen. Felhívtam Mártit is Hollandiában, hogy közöljem vele a rossz hírt. "Limfómám van". Pár pillanat múlva ennyit mondott: "Indulok is hozzád." Nem tudom, hogy a munkahelyén hogyan sikerült elintéznie, de másnap már nálam volt. Ő volt az aki megmentett az őrülettől, mert nagyon magam alatt voltam. Amikor azt mondtam neki, hogy meg fogok halni, megsimogatta az arcomat, mondván, hogy "Kati! Nem fogsz meghalni!". A mozdulattal kitörölte a halál magától értetődőségét. Velem mozdult. Nem akartam beszélni a félelmeimről, vagy néha mégis. Nem akartam sírni, bár néha mégis potyogtak a könnyeim. Elviselte, ahogyan jártam-keltem a nappaliban. Ő volt az aki megvigasztalt, miután Harry sírva skypolt velem.
Engem nem érhet semmi baj, mondta. Ikertestvérének hívott, bár több év van közöttünk. Pontosan tudta, hogy mit mondjon, hogyan öntsön lelket belém. Teljes egészében ott volt mellettem, a húgom, a húgicám.

Meglepetés
Januárban pár nappal Buffalóba való indulásom előtt, meglepetésszerűen meglátogatott Budapesten. Még egyszer látni akart, mielőtt fél évre elutazom. Sokat skypolunk egymással, általában órák hosszat. Pontosan tudja hogy vagyok. Hogy émelygek-e vagy fáradt vagyok-e. Hogy milyenek az értekek a véremben és hogy milyen a kondim. Meghallgat, valójában meghallgat. Április végén nem Magyarországra utazik, hanem hozzám jön. Ő mindezt megteszi. És ezért van az, hogy ő szerepel a listám tetején. Márti. A húgicám. Az ikertestvérem.