Vakantie

Het is wat stil geweest op mijn blog. Zaterdag is mijn zus Márti aangekomen, en daardoor ben ik niet aan schrijven toegekomen.
27 en 28 april heb ik mijn vierde chemo gekregen. De vierde! Dat betekent dat ik tweederde erop heb zitten. Dat ik er dus nog maar twee van de zes hoef. Twee! Dat is te overzien, dat is nog zo weinig!

Ontwikkelingen
We praten met Márti af en toe over de afgelopen tijd, over mijn ziekte. Soms is dat nog steeds heftig. Gisteren hadden we het erover hoe het nieuws van mijn ziekte Harry met een verpletterende mokerslag getroffen had. En terwijl mijn ogen zich met tranen vulden, realiseerde ik me wat zíjn verdriet nog steeds met me doet. Gaat dit ooit over? 
Tegelijkertijd voel ik ook dat ik sinds vorige week een enorme sprong voorwaarts heb gemaakt in mijn genezing, wat natuurlijk geen wonder is na het fantastische nieuws van woensdag.

Uitstapjes

Met Márti op Grand Island

Met mijn zusje hebben we het overigens allang niet meer alléén over mijn ziekte. We praten vooral over luchtige dingen. Vrouwenklets. En we maken ook uitstapjes. Zondag hebben we met de auto de omgeving verkend. Ik liggend op de achterbank, want ik was nog erg moe van mijn chemo. Na een paar dagen thuis hebben we gisteren wat gewinkeld. Omdat ik inmiddels mijn oude energie terugheb, gaan we vandaag een flink eind fietsen. (Hoe het komt dat ik ineens de beschikking over een fiets heb, leg ik nog wel een keer uit.) We gaan vogels kijken in een natuurparkje op Grand Island, picknicken en genieten van het inmiddels schitterende weer. Later deze week gaan we Buffalo verkennen en uiteraard naar de Niagara Watervallen. Nu Márti er is, is het alsof ik zelf ook vakantie heb. Heerlijk!

**********

Magyarul

Nyaralás

Az elmúlt napokban nem sokat írtam a blogomon. Szombaton megérkezett Márti, a húgom, és ezért kevés időt tudtam szakítani az írásra.
Április 27-én és 28-án megkaptam a negyedik kemót. A negyediket! Ez azt jelenti, hogy túl vagyok a kétharmadán. Hogy már csak két kezelés van hátra. Kettő! Ez már átlatható, ez már olyan kevés!

Fejlemények
Mártival néha az elmúlt időkről, a betegségemről beszélünk. Van amikor ez nehezemre esik. Tegnap például arról beszéltünk, hogy a betegségem híre milyen fájdalmasan érintette Harryt. És miközben a könnyeim kibuggyantak, rájöttem, hogy  még mindig gyötör Harry szomorúsága. Ennek mikor lesz vége? 
Ugyanakkor azt is érzem, hogy múlt hét óta nagy lépést tettem a gyógyulásomat illetően. Ami persze nem csoda a fantasztikus hír után.

Kirándulások

Mártival Grand Islandon

Húgommal azonban már alig beszélünk a betegségemről, sőt, főleg könnyű dolgokról beszélünk. Női duma. Néha kirándulunk is. Vasárnap bejártuk a környéket autóval. Én a hátsó ülésen feküdtem, mert nagyon fáradt voltam még a kemótól. Utána egypár napot itthon töltöttünk. Tegnap már elmentünk egy kicsikét vásárolni. Mivel közben visszakaptam a régi energiám, ma megyünk egy jó nagyot biciklizni. (Valamikor elmesélem még, hogy honnan van biciklim.) Madarat lesünk majd Grand Island egyik nemzeti parkocskájában, piknikezünk és élvezzük a gyönyörű időt. Később még bejárjuk Buffalót és természetesen meglátogatjuk a Niagara Vízesést is.
Most, amikor itt van a Márti, úgy érzem, mintha én is szabadságon lennék. És ez nagyon jó érzés!