Lance Armstrong

Vandaag heb ik het boek It's not about the bike: my journey back to life van Lance Armstrong besteld. De ondeugende wielrenner is ooit van ver gekomen. Op zijn 25e de diagnose kanker gekregen. De voorspelling dat hij 40% overlevingskans had, bleek achteraf een leugen om hem de moed niet te laten verliezen. Ik wil weleens weten hoe hij het allemaal gefikst heeft en hoe zijn reis back to life eruit zag.

De dood
Op het moment dat ik de diagnose lymfeklierkanker kreeg, ben ik door een hel gegaan. Drie weken lang als de dood voor de dood. De angst werd wat minder toen ik op een ochtend - ter ontspanning - aan het mediteren was. Tijdens mijn meditatie klopte de dood op mijn voordeur. Ik hield mijn deur dicht. Mijn adem stokte. De dood klopte nogmaals en bleef nog even wachten. Toen ik weer niet opendeed, liep hij door en gleed de trappen af, naar buiten. Ik hoor zijn doodszucht nóg. Hij gleed door de Marek utca naar de Dózsa György út, richting Hősok tere en loste daar op. Weg was hij! Opgerot! Het was de eerste keer in deze periode dat ik dacht: "ik ga overleven".

Darren
Maar pas toen ik Darren - een collega van Harry - sprak, was de hel echt voorbij. Volkomen onverwachts vertelde hij mij over zijn ervaringen in het Roswell als leukemiepatiënt dertien jaar geleden. Ik weet nog dat ik kippenvel kreeg van zijn verhalen, en dat de tranen naar boven begonnen te borrelen. Hij maakte me ook duidelijk dat het Roswell niet over de dood gaat, maar over beter worden. Darren heeft me die middag uit de hel getrokken. Ik heb hem nog steeds niet duidelijk genoeg gemaakt hoe dankbaar ik hem daarvoor ben. Morgen zal ik het hem vertellen.

*********

Magyarul

Lance Armstrong

Ma megrendeltem Lance Armstrong könyvét: Bicikli életre-halálra. Az angol nyelvű könyv alcíme Utazásom vissza az életbe. A csintalan kérékpáros valamikor nagyon hosszú utat tett meg. Huszonötéves korában rákkal diagnosztizálták. Amikor azt hazudták az orvosok neki, hogy 40% esélyt kap a túlélésre, csak a lelket igyekeztek benne tartani. Szeretném tudni, hogy hogy a fenében sikerült  visszautaznia az életbe.

A halál
Amikor limfómát diagnosztizáltak nálam, kitört a pokol. Három héten keresztül halálosan féltem a haláltól. A félelmem akkor csillapodott amikor egyik reggel - relaxációként - meditáltam. A nagy csendben hirtelen a halál kopogtatott az ajtómon. Naná, hogy nem nyitottam neki ajtót. Visszatartottam a lélegzetem. De a halál újra kopogtatott. És várt. Amikor egy idő után még mindig nem nyitottam neki ajtót, továbbment és lesuhant a lépcsőn. Még most is hallom halálos sóhaját. Láttam magam előtt, ahogy kimegy a Marek utcára, tovább a Dózsa György útra, a Hősök tere felé, és ott ... feloszlott. Elment! Eltűnt a fenébe! Ez volt az első alkalom, amikor azt éreztem, hogy "életben fogok maradni".

Darren

A pokol igazából akkor ért véget amikor Darrennel, Harry kollégájával beszéltem. Teljesen váratlanul elkezdett nekem mesélni a Roswell klinikával kapcsolatos tapasztalatairól mint leukémiás beteg, 13 évvel ezelőtt. Emlékszem, hogy libabőrös lettem a története hallatán, és hogy majdnem elkezdtem sírni. A srác elmagyarázta, hogy a Roswell Rákklinika nem a halálról szól, hanem a gyógyulásról. Darren volt az aki azon a délután kihúzott a pokolból. A mai napig sem tudtam neki elég világosan elmondani, hogy milyen nagy hálával tartozom neki. Holnap megírom neki.