Kiekeboe

Kiekeboe! Ik ben er weer. Nog het allerallerlaatste restje (1%) van de chemobijwerkingen wegwerken en dan heb ik deze chemo helemaal achter de rug. Ik ben gisteren superactief geweest, alsof er de afgelopen dagen niets gebeurd is. Een doorwrocht artikel geschreven voor op mijn Hongaarse wijnblog, dat ik vandaag ga plaatsen. Getwitterd, want dat hoort ook weer bij mijn activiteiten. Uitgebreid gekookt en een hoop andere dingen gedaan. Straks ga ik naar de kapper, want hoera! mijn haar is flink gegroeid. Vandaag is het woensdag, mijn gebruikelijke bloedafnamedag in de kliniek. Maar dat hoeft lekker niet meer. Wat een luxe!

**********

Magyarul

Kukucs!

Kukucs! Újra itt vagyok. Most már csak az iciripiciri maradék (1%) fáradtságot kell kiküszöbölnöm, bár nemigen érzem már, hogy fáradt lennék. Tegnap olyan aktív voltam, hogy csak na. Mintha semmi sem történt volna az elmúlt napokban. Egy mélyenjáró, tartalmas cikket írtam a Royal Somló borászatról, amit ma fogok felrakni a borblogomra. Twittereztem, mert a napokban újra elkezdtem a Twitter oldalra is írni. Bőséges vacsorát főztem és ezenkívül sok mindent csináltam még. Mindjárt fodrászhoz indulok, mert hurrá! a hajam jó hosszú. Ma szerda van, a vérvétel szokásos napja. Micsoda luxus, hogy nem kell már mennem!

Bijpraten

Pfff ... de afgelopen dagen zijn me niet meegevallen. Vanaf woensdag heb ik uitgeput op de bank gelegen. Met zaterdag als hoogtepunt een ontbijt dat niet binnen bleef. Geen pil die soelaas bood. Zo! Dat was me nog niet eerder overkomen. Zou Lance Armstrong dan toch gelijk hebben? Dat het lichaam de effecten van de chemo's opbouwt? Als dat klopt, doe ik het nog niet eens zo slecht, daar niet van. Maar goed, ik ben er weer. Vandaag ben ik behoorlijk actief geweest en mijn moeheid is aan het verdwijnen.

Schrikken
Gisteren kreeg ik een alarmerend mailtje van Maja, de vrouw van mijn vader. Mijn vader werd afgelopen vrijdagnacht per ambulance naar het ziekenhuis vervoerd in het plaatsje waar hij met Maja op vakantie was. Heftige pijnaanvallen in zijn zij en rug. De artsen hebben niets kunnen vinden. Afgaande op de symptomen denken Márti en ik dat het een niersteenaanval is geweest, maar wij zijn natuurlijk geen artsen. Zondagochtend was mijn vader alweer thuis en hij voelt zich intussen helemaal prima en vrij van pijn en andere symptomen. Maja was in alle staten. "Wanneer houdt het een keer op?" riep ze vanochtend aan de telefoon. "Het is zo onderhand genoeg geweest met alle ellende." Daar kunnen we kort over zijn: ze heeft gelijk. Woensdag wordt mijn vader in zijn eigen ziekenhuis verder onderzocht.

Bloedafname

Tot mijn grote, grote vreugde ontdekte ik net dat mijn bloed niet meer gecontroleerd hoeft te worden in de kliniek. De eerstvolgende keer dat ik naar het Roswell ga, is op 19 juni, wanneer ik .... mijn laatste chemo krijg. 

**********

Magyarul

Traccsolás

Hááát ... az elmúlt napok nem voltak könnyűek számomra. Szerdától holtfáradtan feküdtem a kanapén. A szombati nap fénypontja az volt, hogy kidobtam a taccsot. Ezen egyik tabletta sem segített. Egyedi eset. Lance Armstrongnak talán mégis igaza lenne? Hogy a testben felhalmozódnak a kemók mellékhatásai? Ha ez igaz, még elég jól csinálom, nem azért mondom. Mindenesetre, most már összeszedtem magam. Ma meglehetősen aktív voltám és kezd elmúlni a fáradtságom.

Nyugtalanító e-mail
Tegnap nyugtalanító e-mailt kaptam édesapám feleségétől, a Majától. Péntek éjjel mentővel szállították kórházba az apámat abban a városban ahol éppen kettesben üdültek. Elviselhetetlen fájdalom a hátában és a derekában. Az orvosok nem találtak semmit.  A szimptómákból kiindulva, Mártival azt gondoljuk, hogy veseköve volt, de mi persze nem vagyunk orvosok. Vasárnap reggel édesapám megint otthon volt és most már jól érzi magát, fájdalom- és tünetmentesen. Maja persze teljesen kikészült. "Mikor lesz ennek már vége?", mondta ma reggel a telefonba. "Elegünk van a sok bajból." Ami ezt illeti: igaza van. Szerdán tovább kivizsgálják az apámat a saját kórházában.

Vérvétel

A legeslegnagyobb örömömre az ímént rájöttem, hogy nem kell már vérvételre mennem a klinikára. Ami azt jelenti, hogy a legközelebbi alkalom, amikor a Roswellbe megyek, az június 19-e lesz, amikor ... az utolsó kemót kapom.

Vet!

Hoera! Nu nog maar één chemo voor de boeg! Ik heb net mijn Neulasta-injectie gekregen en daarmee is mijn vijfde chemo afgerond. Nog maar één, nog maar één, nog maar één, gonst het steeds door mijn hoofd.
Hoe ging het? Tja, anders dan anders. Ik voel me op dit moment redelijk fit en best goed. Maar aan het eind van de eerste behandelingsdag was ik gevloerd, misselijk en moe. We waren de kliniek nog niet uit of ik moest al iets innemen tegen de misselijkheid. 

Frites en chips
Onderweg naar huis kreeg ik enorm zin in vet eten. Frites en chips, en een donut met poedersuiker en een vulling van frambozenjam. Hmmmm. We haalden in de supermarkt waar ik zin in had. Harry, geduldig als altijd, wachtte tot ik de donut op een bankje opat. De rest van de avond heb ik een koker Pringles Sour Cream and Onion leeggegeten. Maar ook nog iets gezonds erna, hoor: een flinke portie spinaziesalade. Gelukkig is mijn zin in frites en andere Pringles-soorten weg, want mijn gewicht ... enfin, daar moeten we het maar een andere keer over hebben.

**********

Magyarul

Zsír!

Hurrá! Már csak egy kemókezelés van hátra! Az ímént kaptam a Neulasta-injekciót és ezzel véget ért az ötödik kemó. Most már csak egy, most már csak egy, most már csak egy, dalolom folyton gondolatban.
Hogy hogyan ment minden? Hát, másképpen mint eddig. Jelen pillanatban elég fitt vagyok és elég jól érzem magam. De a kezelés első napján, közvetlenül a kezelés után nagyon émelyegtem és fáradt voltam. Még el sem hagytuk a klinikát, és már be kellett vennem egy tablettát a hányinger ellen. 

Sült burgonya és chips
Útközben hazafelé azonban kedvem szottyant valami zsíros ételhez. Sült burgonyához és chipshez, és egy áfonyalekvárral töltött, porcukros donut fánkhoz. Hmmm. Elmentünk a szupermarketbe és Harry, aki mindig is türelmes velem, kivárta, amíg egy padon megeszem a süteményt. Este pedig bekebeleztem egy hengerdobozos, tejfölös-hagymás Pringles chipset. Utána azért valami egészségeset is ettem: egy nagy adag spenótsalátát. Szerencsére elment a kedvem a sült burgonyától és a többi fajta Pringlestől is, mert a súlyom ... na, erről majd a későbbiekben beszélünk még.

Morgen

Ik ben er klaar voor! Morgenochtend start mijn vijfde chemo. De bieten zijn in huis gehaald voor het ontgiften en de pillen tegen de misselijkheid staan klaar. Nog maar een paar dagen en ik heb 5/6 gehad.

**********

Magyarul

Holnap

Készen állok! Holnap kezdődik az ötödik kemókezelésem. Megvettem a céklát a méregtelenítéshez és elővettem a tablettákat az émelygés ellen. Most már csak néhány nap és túl vagyok az öthatodán.

Fiets

Sinds ik in de VS ben, verwent Harry me schandalig. Een paar weken geleden heb ik bijvoorbeeld van hem een fiets gekregen. Ze fietst niet alleen heerlijk, maar ze is ook nog eens prachtig. Morgen fietsen we Grand Island rond. En omdat het weer zo mooi is, gaan we onderweg picknicken. Het is zo fijn om mobiel te zijn!

*********

Magyarul

Bicikli

Harry szörnyen elkényeztet mióta az USÁ-ban vagyok. Pár héttel ezelőtt például bringát kaptam tőle. Imádok rajta kerékpározni, tetejében még gyönyörű is. Holnap körbebicajozzuk a Grand Island szigetet. És mivel szép az idő, útközben piknikezni is fogunk. Olyan jó, hogy ki tudok mozdulni!

Bloggen

Dit is niet mijn enige blog. Sinds een paar jaar schrijf ik ook over Hongaarse wijnen op www.hongaarse-wijnen.blogspot.com. In het Nederlands, voor Nederlandse wijnliefhebbers. Heel lang is het op dat blog stil geweest, heel stil. Ik kon me er niet toe zetten om over wijnen te schrijven, had wel wat anders aan mijn hoofd. Langzaamaan krijg ik de smaak weer te pakken. Dat ik niet mag drinken doet er niet eens toe. Een paar weken geleden heb ik twee artikelen gepost, en nu ben ik het volgende stuk aan het schrijven. Het is bijna klaar, morgen plaats ik het. Stukje bij beetje begin ik het normale leven weer op te pakken.

**********

Magyarul

Blogírás

Ez nem az egyetlen blogom. Néhány éve magyar borokról írok a másik blogomra, a www.hongaarse-wijnen.blogspot.com-ra. Holland nyelven, holland borkedvelőknek. Azon a blogon sokáig hallgattam. Nem tudtam elhatározni magam, hogy borokról írjak, hiszen valami más járt a fejemben. De most már apránként kezd visszatérni a kedvem az íráshoz és lényegtelen, hogy nem ihatok. Egypár héttel ezelőtt két cikket raktam fel, és most írom a következőt. Majdnem kész, holnap jelentetem meg. Lassan kezdek visszazökkenni a régi kerékvágásba.

Kandelaar

Zoals bekend, zegt mijn chemohandleiding, dat je het moet vieren wanneer je weer een chemo achter de rug hebt. Ik had me zo voorgenomen om dat steeds te doen. Maar toen Márti hier was, kwam ik tot de ontdekking dat ik achterliep met "het vieren". Ik had kortgeleden mijn vierde chemo gehad en ik had er pas twee gevierd. We waren net in het Albright-Knox Museum voor de moderne kunst. Voor (ex-)kunsthistorici, zoals ik, is dat museum één grote snoeptrommel. Dat even terzijde. 
Waar het om ging, was deze kandelaar die ik in de museumwinkel zag. Ik vond hem zo mooi en dacht meteen dat het tijd werd om het einde van mijn vierde chemo te vieren. De kandelaar staat nu op Grand Island op de eetkamertafel. Straks gaat hij natuurlijk mee naar Budapest.

*********

Magyarul

Gyertyatartó

Tudjuk, hogy a kemóutasításom szerint ünnepelni kell, amikor vége van egy-egy kezelésnek. Annak idején elszántam magam, hogy minden alkalommal ünnepelni fogok is. De amikor itt volt Márti, eszembe jutott, hogy elmaradt néhány "ünneplés". Akkor éppen véget ért a negyedik kemókezelésem és még csak kettőt ünnepeltem. Éppen az Albright-Knoxban, a kortárs művészeti múzeumban tartózkodtunk. (Volt) művészettörténészeknek ezen múzeum látogatása csupa öröm. De ezt csak mellesleg hozom szóba. 
A lényeg az, hogy a múzeum boltjában megláttam ezt a gyertyatartót. Nagyon megtetszett és rögtön arra gondoltam, hogy ideje a negyedik kezelés végét ünnepelni. A gyertyatartó azóta az Grand Island-i ebédlőasztalunkon áll. Természetesen majd magunkkal visszük Budapestre.

Honderd

Vandaag is het honderd dagen geleden dat ik voor het laatst alcohol gedronken heb. Twee slokken van een mooie Australische Shiraz. Eigenlijk was dat toen al te veel, want het was de dag vóór mijn eerste chemo. Maar ik wilde nog één keer even proeven. Want een halfjaar lang mocht het niet meer. 
De foto hiernaast is in februari gemaakt in een supergrote, luxe wijnwinkel in Buffalo. Ik heb een Hongaarse wijn in mijn handen, een droge Furmint van wijnhuis Dereszla uit Tokaj. De winkel had natuurlijk meer verrukkelijke wijnen, waaronder een topcollectie in een afgesloten sectie. En ik moest alles laten liggen. 

Moeilijk
Ik blijf nog steeds van de alcohol af. Echt moeilijk heb ik het op momenten dat mijn gezelschap een heerlijke fles wijn opentrekt. Het klokkende geluid in het glas oooooh, de heerlijke geuren in het glas oooooh. Maar stiekem ben ik er ook trots op. Ik als groot wijnliefhebber, ik heb al honderd dagen niet gedronken.
Hoe ik dat doe? Gewoon. Het mag niet. Zelfs een slok sta ik mezelf niet toe. Gewoon, omdat ik erg zuinig ben op mijn hardwerkende lichaam. Nog 2,5 maand, en dan mag het weer. Volgens mij ben ik dan na drie slokken helemaal teut.

**********

Magyarul

Száz

Ma száz napja, hogy utoljára ittam alkoholt. Két korty ausztráliai Shirazt ittam akkor. Igaz, hogy a két korty akkor is sok volt, mert másnap kaptam az első kemót. De még egyszer akartam bort kóstolni. Hiszen egy fél évre be lett tiltva a bor fogyasztása.
Ez a fénykép egy óriási, buffalói luxus borszaküzletben készült februárban. Egy tokaji bort tartok a kezemben, Dereszla száraz furmintját. Az üzlet készletében több gyönyörű bort lehetett találni, a csúcsborokat egy elzárt részben tartották. És mindent ott kellett hagynom.


Nehéz
Még mindig nem nyúlok hozzá a szeszes italhoz. Ez igazából akkor esik nehezemre, amikor a társaságban megbontanak egy gyönyörű bort. A bor gurgulázó hangja a pohárban óóó, a finom illatok a pohárban óóó. De azért büszke is vagyok önmagamra. Én, a nagy borkedvelő, én már száz napja nem ittam.
Hogy hogyan csinálom? Egyszerűen. Nem szabad. Még egy kortyot sem engedek meg magamnak. Egyszerűen azért, mert nagyon vigyázok a keményen dolgozó testemre. Már csak 2,5 hónap és megint ihatok. Azt hiszem, hogy akkor három korty után spicces is leszek.

Cadeau

Ze is weg. Mijn zusje Márti is vanmiddag vertrokken naar Nederland. Natuurlijk was het een heerlijke week, een Groot Cadeau dat ik bij de andere geschenken van mijn leven leg. Met veel geklets, lekker uit eten en vooral leuke dingen doen. Zoals fietsen naar het Buckhorn Island State Park en daar vogels spotten. Winkelen. Maar we hebben ook een emotioneel bezoek gebracht aan de Roswell Kliniek, waar ik voor mijn wekelijkse bloedonderzoek heen moest. Márti wilde namelijk weten waar en hoe het allemaal gebeurde. Verder hebben we - met Harry erbij - meerdere keren uitgebreid geluncht in de zon in een geweldig restaurant aan de Niagara rivier. Buffalo wandelend verkend. Zijn we in het befaamde Albright-Knox Museum voor de moderne kunst geweest. Het hoogtepunt van de uitstapjes waren de watervallen van Niagara Falls. Of was het misschien toch het restaurant aan de rivier? Ik zou het niet weten.

Binnenkort 
Over drie maanden zien we elkaar weer, in Hongarije. Dat dat nog ver weg is, is een misvatting. Want toen Márti me in februari vertelde dat ze me eind april in Buffalo zou bezoeken, leek het alsof het nooit april zou worden. En nu is ze alweer weg. Dag lieve Márti. Fijne reis! Dank je wel dat je hier geweest bent!

**********

Magyarul

Ajándék

Elment. Ma délután visszautazott Márti, a húgom, Hollandiába. Persze, hogy isteni volt az elmúlt hét. Nagy Ajándék volt, amit elteszek életem többi ajándéka közé. Sokat dumcsiztunk, klassz éttermekben ebédeltünk és főleg jól éreztük magunkat. Mi mindent csináltunk? Például a Buckhorn Island Nemzeti Parkba bringáztunk és ott madarásztunk. Shoppingoltunk. És egy megindító látogatást tettünk a Roswell Klinikán, ahová Márti elkísért a heti vérvételre. Mert tudni akarta, hogy hol és hogyan történnek a kezelések. Továbbá Harryval együtt hármasban többször ebédeltünk a napon ülve, egy fantasztikus étteremben a Niagara folyónál. Gyalog bejártuk Buffalót. És megcsodáltuk a modern művészetet a híres Albright-Knox Galériában. A kirándulások fénypontja a Niagara Vízesés volt. Vagy talán mégis a folyó melletti étterem? Nem is tudom.

Nemsokára
Három hónap múlva újra találkozunk, Magyarországon. Ami hosszú időnek tűnik, de nem az. Ugyanis amikor Márti februárban azt mondta nekem, hogy április végén meglátogat Buffalóban, úgy éreztem, mintha sohasem jönne el az az idő. És lám, már el is utazott a tesóm. Szia, drága Mártikám. Jó utat! És köszönjük, hogy meglátogattál engem, bennünket itt Buffalóban!

Vakantie

Het is wat stil geweest op mijn blog. Zaterdag is mijn zus Márti aangekomen, en daardoor ben ik niet aan schrijven toegekomen.
27 en 28 april heb ik mijn vierde chemo gekregen. De vierde! Dat betekent dat ik tweederde erop heb zitten. Dat ik er dus nog maar twee van de zes hoef. Twee! Dat is te overzien, dat is nog zo weinig!

Ontwikkelingen
We praten met Márti af en toe over de afgelopen tijd, over mijn ziekte. Soms is dat nog steeds heftig. Gisteren hadden we het erover hoe het nieuws van mijn ziekte Harry met een verpletterende mokerslag getroffen had. En terwijl mijn ogen zich met tranen vulden, realiseerde ik me wat zíjn verdriet nog steeds met me doet. Gaat dit ooit over? 
Tegelijkertijd voel ik ook dat ik sinds vorige week een enorme sprong voorwaarts heb gemaakt in mijn genezing, wat natuurlijk geen wonder is na het fantastische nieuws van woensdag.

Uitstapjes

Met Márti op Grand Island

Met mijn zusje hebben we het overigens allang niet meer alléén over mijn ziekte. We praten vooral over luchtige dingen. Vrouwenklets. En we maken ook uitstapjes. Zondag hebben we met de auto de omgeving verkend. Ik liggend op de achterbank, want ik was nog erg moe van mijn chemo. Na een paar dagen thuis hebben we gisteren wat gewinkeld. Omdat ik inmiddels mijn oude energie terugheb, gaan we vandaag een flink eind fietsen. (Hoe het komt dat ik ineens de beschikking over een fiets heb, leg ik nog wel een keer uit.) We gaan vogels kijken in een natuurparkje op Grand Island, picknicken en genieten van het inmiddels schitterende weer. Later deze week gaan we Buffalo verkennen en uiteraard naar de Niagara Watervallen. Nu Márti er is, is het alsof ik zelf ook vakantie heb. Heerlijk!

**********

Magyarul

Nyaralás

Az elmúlt napokban nem sokat írtam a blogomon. Szombaton megérkezett Márti, a húgom, és ezért kevés időt tudtam szakítani az írásra.
Április 27-én és 28-án megkaptam a negyedik kemót. A negyediket! Ez azt jelenti, hogy túl vagyok a kétharmadán. Hogy már csak két kezelés van hátra. Kettő! Ez már átlatható, ez már olyan kevés!

Fejlemények
Mártival néha az elmúlt időkről, a betegségemről beszélünk. Van amikor ez nehezemre esik. Tegnap például arról beszéltünk, hogy a betegségem híre milyen fájdalmasan érintette Harryt. És miközben a könnyeim kibuggyantak, rájöttem, hogy  még mindig gyötör Harry szomorúsága. Ennek mikor lesz vége? 
Ugyanakkor azt is érzem, hogy múlt hét óta nagy lépést tettem a gyógyulásomat illetően. Ami persze nem csoda a fantasztikus hír után.

Kirándulások

Mártival Grand Islandon

Húgommal azonban már alig beszélünk a betegségemről, sőt, főleg könnyű dolgokról beszélünk. Női duma. Néha kirándulunk is. Vasárnap bejártuk a környéket autóval. Én a hátsó ülésen feküdtem, mert nagyon fáradt voltam még a kemótól. Utána egypár napot itthon töltöttünk. Tegnap már elmentünk egy kicsikét vásárolni. Mivel közben visszakaptam a régi energiám, ma megyünk egy jó nagyot biciklizni. (Valamikor elmesélem még, hogy honnan van biciklim.) Madarat lesünk majd Grand Island egyik nemzeti parkocskájában, piknikezünk és élvezzük a gyönyörű időt. Később még bejárjuk Buffalót és természetesen meglátogatjuk a Niagara Vízesést is.
Most, amikor itt van a Márti, úgy érzem, mintha én is szabadságon lennék. És ez nagyon jó érzés!